Rejtő Jenő (1905-1943) a legnagyobbak egyike ha nevettetésről és különleges párbeszédekről van szó. Mivel is lehetne jobban vidám hangulatot teremteni illetve karácsonyt ünnepelni és óévet búcsúztatni, mint összegyűjtött legjobb párbeszédeivel. Nézzük a 30 legismertebb és legkacagtatóbb párbeszédét, előtte pedig három kedvenc idézetével:

• A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, ha semmi értelme.
• Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.
• Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan

És most a legjobb Rejtő-párbeszédek

1.) Bradley Tamás visszaüt

• Miért zárták be, Mr. Higgins?
• - Csendháborítás miatt. Öt évre!
• - Az hogy lehet?
• - Mikor kimásztam az ablakon, leejtettem egy tükröt, és a csörömpölésre összeszaladtak a lakók.

 2.) Az elátkozott part

- Tuskó! - kiáltottam örömmel. - Téged az ég küldött. Nincs lakásom, és mindössze tíz frankot kaptam a kapitány viharkabátjáért.
- Nem tesz semmit, fiam! Nem tesz, semmit, fel a fejjel - mondta, mert mindig bizakodott, hangosan és szélesen. - Nincs semmi baj!
- Számíthatok rád?
- Hülye vagy? Barátok között ez nem kérdés.
- Szóval?
- Elisszuk a tíz frankodat, azután majdcsak lesz valahogy. Gyere!
Ilyen ember volt. Hűséges barát és ízig-végig áldozatkész.

3.) A Szőke ciklon

• -Mit csinál ott fent?
• -Nem tudok lejönni.
• -Az nem ok arra, hogy felmenjen.

4.) Piszkos Fred a kapitány

• - Ez az illető hirtelen hanyatt esett.
• - Hol ütötte meg magát?
• - A fülem mögött. De én pontosan állcsúcson találtam."

6.) Az elátkozott part

• A Török Szultán már két napja nem ment ki az utcára, mert valaki ellopta a nadrágját. Ezt a ruhadarabot nehéz nélkülözni, ha valaki sétálni megy.
• Mi a tanulság ebből?
• Nem tudom.
• De egészen bizonyos, hogy az ügy mögött tanulságos következtetések húzódnak meg.
• Mert ha a Török Szultán nadrágját nem lopják el, vagy ha Tuskó Hopkins jobban ügyel a saját ruházatára, akkor néhány ember, sőt egy kis birodalom sorsa is másképpen alakul. Ilyen rejtélyek húzódnak meg olykor egy nadrág hátterében.

7.) Az ellopott cirkáló

• - Ide hallgass, Fred, és maga is figyeljen ide, Főnök: akarnak fejenként ötezer fontot keresni?
• - Attól függ, hogyan. Illetve attól se függ."

8.) Piszkos Fred közbelép - Fülig Jimmy őszinte sajnálatára

• - Kereste a hóhér!
• - Hallja! Hogy beszél maga velem?
• - Mr. Theo, igazán sajnálom, és szívesebben jelenteném, hogy Bernard Shaw kereste, vagy örömmel újságolnám, hogy itt volt Dian Durbin, a helyzet azonban mégis az, hogy kifejezetten a hóhér kereste Önt.

 9.) Az ellopott cirkáló

• - Dermedten álltak. A világ történetében példátlan eset megrendítette őket. Egy hatalmas, gyönyörű, modern páncélos hajót talán csak mégsem lehet egyszerűen elkötni? És még ijesztőbbé tette az eseményt az a magától értetődő közvetlen egyszerűség, amellyel Piszkos Fred az ügyet közölte velük, nem értve, hogy lehet ezen csodálkozni, mintha már többször büntették volna meg gazdátlan hajók eltulajdonításáért.
• - Ember! - kiáltotta Rozsdás. - Ezért mindnyájunkat felkötnek.
• - De kicsinyes vagy ma! Persze hogy felkötnek. De hát hadihajó lopásért csak nem adnak Signum Laudist? Na jöttök, maradtok, vagy mifene? Fél tizenegy elmúlt, és nem szeretnék késéssel indulni."

 10.) Az előretolt helyőrség

• - Azonnal hagyja abba ezt a marhaságot - mondta egy kanadai óriás.
• - De, uraim... Hát nem szépek az én... verseim? - Úgy látszott, hogy nyomban sírva fakad.
• - A maga versei unalmasak és hülyék... - kiáltotta öklét rázva egy görög díjbirkózó.
• Ami azután következett, az olyan volt, mint valami rossz álom. A költő úgy vágta szájon a görög díjbirkózót, hogy az repedt állkapoccsal röpült egy vasoszlopnak, és elájult. Azután egyetlen könnyed mozdulattal a kanadai favágót fél kézzel nekicsapta a társainak.
• Még néhány zord kritikus sietett az erélyes költő ellen... De hiába. Troppauer úgy dobta egyiket a másikhoz, mint apró forgácsot. A katonák döbbenten, ijedten nézték… A harc befejeződött, a művész egymaga állt a helyiség közepén, és szemrehányó pillantással körülnézett. Valaki nyöszörgött, de különben csend volt. A költő visszaült a helyére, kisimította piszkos papírcsomóját, és fennkölten így szólt:
• - Anyám, te vagy árva fiad csillaga, írta Troppauer Hümér. Első ének…
• A több mint huszonkét oldalas verset azután már feszült figyelemmel hallgatták végig a légionisták.”

 11.) Járőr a Szaharában

Az őrmester mosolygott és biztatóan üdvözölte a kiképzésre érkező újoncokat:

• - Halló, fiúk! Én vagyok Gouron atya! Itt olyan dolgotok lesz, mint otthon!
• - No, hála istennek! – szólalt meg elégedetten Puskin Mária Gottfried.- Nálunk otthon igen jó családi életet éltek.
• Az őrmester arca egy másodpercre elsötétedett, mint a mező, ha gyorsan haladó felleg siet át a nap előtt, egy különben derűs nyári délutánon. De azután ismét mosolygott.
• - Ki szólt közbe? – kérdezte atyai érdeklődéssel.
• - Én – felelte mintegy dicsekedve a tájékozatlan újonc.
• - Úgy?! Maga volt?! – mondja az őrmester örvendezve. – Hogy Hívják?
• - Puskin Mária Gottfried.
• - A testvéreit ne említse. Csak a maga neve érdekel.
• A hosszú arcú újonc előre jött egy lépést és bal kezének tenyerét nyájas, elnéző mosollyal az őrmester vállára helyezte, azután így szólt:
• - Gottfried, Mária és Puskin kizárólag az én nevem.
• - Igazán? – érdeklődött elragadtatással az altiszt.
• - Hát persze! – kiáltotta lelkesen az újonc és úgy látszott, hogy nyomban összecsókolóznak, táncra perdülnek, vagy más hasonló módon vezetik le féktelen rokonszenvüket.
• Ekkor azonban véget ért a bohózat és következett a tragédia. Az őrmester, olyan rémületes férfisikollyal, mint akit találat ért, elkiáltotta magát:
• - Vigyázz!
• A város tájékozatlan lakossága, amikor az őrmester először vezényelt „vigyázz” -t Gondarban, sietve felkereste a földalatti helyiségeket, mert mindenki azt hitte, hogy a háromnapos légvédelmi gyakorlat kezdetét jelzik a szirénák.
• Az udvaron tartózkodó katonák a szörnyű üvöltésre dermedt állásba ugrottak. Viszont Puskin Mária Gottfried összecsapta a kezét és így kiáltott:
• - Szent Isten, ez rosszul lett! … Vizet!
• Az őrmester ijesztő arccal egészen eléje lépett:
• - Nem hallotta, hogy vezényeltem?
• - Ez vezénylés volt? – csodálkozott vidáman a hosszú arcú újonc. – Van egy nagybátyám Thunban, az akkor csinál így, ha rájön az asztma.
• - Újonc! Hogy áll itt? Vigyázz! Hátra arc!
• - Hagyjuk ezeket – felelte idegesen. – Majd ha jön az ellenség, akkor egzecírozok! Gyerekek vagyunk, kérem? …

 12.) A három testőr Afrikában

 13.) A három testőr Afrikában

• - Őrvezető úr! Hónapok óta időnként nagyon szenvedtem, mert Levin mester, akivel szerencsétlen lehettem együtt ülni, elvárta, hogy hírből jól ismerjék! Én itt most ünnepélyesen bevallom, és megesküszöm rá, ha kívánja: nem tudom, ki volt Levin. Nevessen ki tudatlanságomért, vessen meg, könyörgök: köpjön le, de mondja el, ki volt Levin?!
• Az őrvezető teljesítette a kérésemet. Leköpött, és elmondta, hogy ki volt Levin."

14.) Bradley Tamás visszaüt

• "Krakauer, aki szomorú tapasztalatai dacára rendületlenül hitt abban, hogy színleléssel elérhet valamit, jelentette, hogy lázasnak érzi magát, fáj a térde, és vesegörcse van.
• - Na és? - kérdezte a káplár. - Mi közöm ahhoz nekem? Most arról van szó, hogy őrjáratba menjen.
• Visszhang, mivel időnként elfeledkezett a katonás magatartásról, magyarázó mosollyal a káplár vállára helyezte a kezét, de az altiszt akkorát mordult, hogy nyomban vigyázzba ugrott. - Mit akar?! Mondja értelmesen, és vegye le rólam a patáit!
• - A vesém…
• - Téved, ha azt hiszi, hogy engem itt este a maga belső részei érdekelnek. Csatlakozzék az őrjárathoz, és menjen.
• - És ha összeesem?! - kérdezte diadalmas siránkozással Krakauer.
• - Ilyesmi már előfordult a Szaharában.

15.) A boszorkánymester

• „Ha maga okos, és itt nem emlegeti a vakbelét, és nem követeli a Wallensteint, akkor magát biztos, hogy itt tartja egypár napig, látszik, hogy ki van éhezve, itt jóllakhat, és éppúgy sétálhat a kertben, mint a kegyelmes úr vagy bármelyik álhírlapíró.
• - Ne vicceljen! A hírlapíró, az annyi, mint a kegyelmes úr?
• Pipi nővér sóhajtott. Tisztában volt azzal, hogy megint szamárságot tesz, amikor fecseg, de hát mégsem tehetett mást, a vérében volt az őszinteség és hogy jó tanácsokkal lásson el ostoba fruskákat.
• - Itten, fiam, nagyon sokan vannak, akik keveset vagy semmit sem fizetnek, és éppúgy élnek, mint a kegyelmes úr, harmincpengős alapár mellett, ezeket itt mindenki tiszteli és szereti, mert zsarolók.
• - Azonnal mondja meg nekem, hogy kell zsarolni.”

16.) Az elátkozott part. - A 8 parancsolat

• 1. Kerüld a civódást és a nyers erőszakot.
• 2. Kerüld a kötekedő embert.
• 3. Igyekezz szelíd rábeszéléssel hatni felebarátaidra.
• 4. Ne hivatkozz mentő tanúkra, mert mit érsz vele, ha ismerőseidet bezárják?
• 5. Ne tégy hamis esküt, csak ha muszáj.
• 6. Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló esetben.
• 7. Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy, mint embertársad.
• 8. Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő…"

17.) A tizennégy karátos autó

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.

18.) Csontbrigád

• “A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában.
• Ilyent még nem látott a világ!
• Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik.
• Ez egy furcsa halálraítélt!”

19.) A láthatatlan légió

• "Adj egy pohár vöröset, Kvörens, de ne tisztán, hígítsd valamivel.
  Kvörens hátraszólt:
• - Két deci vörösbort, három deci rummal hígítva."

20.) A három testőr Afrikában

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

21.) Piszkos Fred közbelép – Fülig Jimmy őszinte sajnálatára

„Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt! Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki. Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerűbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket.”

22.) A megkerült cirkáló

"Hurrá! Szóval húsz fontot kap az illető!.. Ne mondja azt, hogy százat! Maga rosszul hallotta! Annyi font csak számtanpéldában létezik! De húsz, az van, vagy huszonnégy is lehet! Annyit már láttam!... Isten! Végre egyszer leihatom magam! Hurrá! - és felhajította a kalapját, azután csodálkozva, idegesen támolygott mindenfelé, de nem látta sehol az ócska holmit. - Na, most jól nézek ki! Fennmaradt a kalapom!"

23.) Vesztegzár a Grand-Hotelban

"Itt kereste fel Nalaya királyt, aki a sátra előtt egy teljes komforttal berendezett pocsolyában ült. Civilizált bennszülött volt, mert valamikor egy angol teherhajón mint fűtő dolgozott, ezért tisztelte is a kis csoport vad maláj, akiket egy napon azzal a meglepő hírrel keresett fel, hogy ő a királyuk. Csak egy bennszülött kérdezte, hogy mire alapítja ezt a feltevést, de annyira megverte az illetőt, hogy a többi készséggel elfogadta a fait accompli-t."

24.) Az elátkozott part

"...és Melbourne-ben még ma is mindenki ismeri Takamakut, aki a "Pampák vad bikája" néven mint hivatásos ökölvívó járta a világot, de mióta egy balkezes egyenesemmel szembekerült, díszműáruk és képes levelezőlapok terjesztésével foglalkozik."

25.) Piszkos Fred, a kapitány

"Valaki azt mondja, hogy két cápa úszott már a fiú felé, de amikor meglátták a kapitányt, csüggedten visszafordultak…"

26.) Piszkos Fred a kapitány

Mer sziftelen kutya ez. ő talán meg is ölne az én helyembe engem, ha ő volna én, és én ő akkor, vagyis én őtet mint magamat megölném az én helyembe ő. Azért figyelmes olvasó megérti, csak gondolkozni kell rajta."

27.) A megkerült cirkáló

"Ide hallgasson, rablovics úr - kezdte békülékenyen a megtámadott -, adjon nekem egy dollárt, és futni hagyom. Na? Mit vitatkozzunk itt soká. Nem igaz?

28.) Piszkos Fred, a kapitány

Aszután áll, hogy egy uralkodó, bizonyos Bonepárti aszt mondta, hoty kenyérrel és vassal Kínáig is eljut Franciaországból. Asz nem kunszt. Próbálja meg egy vas nélkül, ahogy én szoktam.

29.) A láthatatlan légió

És most az dobja rám az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágom

30.) Piszkos Fred a kapitány

Milyen írása van?!
- Folyó. Csak a nagybetűt nem mindet ismerem. Egy szállásmestertől tanultam írni!
- Hülye!
- Az igaz! De szállásmesterben ritka az okos.

Rejtő Jenő legjobb regényei (és szavazás a kedvencedre)

VÁRUNK ITT IS:

A gyermekként még ökölvívásért, majd később a színészetért rajongó Reich Jenő (később 1926-tól Rejtő Jenő), tanulmányai után (és színészi karrierjének korai megfeneklését követően) 1928 és 1930 között egy két éves európai utazás során járta be a kontinens nagyvárosait és vetődött el Marseillebe, a későbbi légiós történeteinek kiinduló városába. Sokak szerint itt az akkoriban alig 25 éves író maga is belépett a francia idegenlégióba, majd néhány hónapot le is szolgált Afrikában, mégpedig a hírneves katonai szervezet teljes jogú tagjaként (katonájaként). Ugyanakkor életrajzának legtöbb tanulmányozója és Nádasi László gyermekkori barátja szerint soha nem volt az idegenlégió tagja, csupán Algériáig jutott és ott a helyszínen beszerezhető kiadványokból, könyvekből földrajzi leírásokból szerzett ismereteket későbbi légiós regényeihez.

Francia idegenlégiósok Mayotte -ban, 1975 januárjában (forrás: foreignlegion.info)

Ugyanakkor nem vethető el teljesen az sem, hogy a Rejtő életrajzában 1930 januárja és 1930 júniusa közt felfedezhető közel fél éves "lyuk" éppen az idegenlégióban telhetett el az író számára, rengeteg élménnyel megajándékozva őt. Leírásai, szemléletes beszámolói a katonai rendfokozatokra, alakulat-típusokra vonatkozó szakszerű megállapításai ugyanis saját élményanyag meglétére utalnak. Aki olvasta Az előretolt helyőrséget, A láthatatlan légiót, A három testőr Afrikában -t, a Csontbrigádot vagy a Járőr a Szaharában -t, annak biztosan feltűnt, hogy Rejtő mekkora szenvedéllyel és részletességgel ír a sivatagról, a katonák megpróbáltatásairól, a menetelésekről és az Észak-afrikai kontinens jellemzőiről. Nehezen képzelhető el, hogy mindez csupán közvetett, másodkézből kapott és számára ismeretlen emberek leírásaiból kiolvasott anyagokból származna.

A képen Rejtő és a legendás marseille -i Fort-Saint-Jean, mely 1962-ig fontos légiós kiképző-központként is működött

Igenis elképzelhető, hogy még Nádasi Lászlónak sem vallotta be, hogy szolgált a légióban és hogy tisztázatlan körülmények között távozott onnan. Amit ő maga írt erről

A leírás valóságtartalma minimum kérdéses. Elképzelhető, hogy soha nem tudjuk meg, hogyan került a légióba és hogyan került ki onnan (kiszuperálták [amit esetleg szégyellt] vagy megszökött ... stb), de egy dolog biztos: érdekelte és izgatta a francia idegenlégió, mert legnagyobb könyvsikereinek legfőbb színterévé tette.

Érzékletesen írta le, hogy akkoriban gyalog menet-oszlopokban masíroztak a katonák a sivatag homokjában napi 7-8 órán keresztül, a gyakran 40-50 fokos melegben. Írt a pihenők kialakításairól, a szaharai erődökről, a berber, riff harcosok támadási taktikájáról és az összecsapások részleteiről. Írt a szadista őrmesterek hatalmáról, a büntetésekről, a francia vezényszavakról és arról, hogy mennyire sok nemzetiségű volt akkoriban (ahogyan most is) a francia idegenlégió. Írásaiban gyakran felbukkan az idegenlégió mottója is: „Marche ou crève” (menetelj vagy halj meg).

A szervezet ma is működik és napjainkban is a világ egyik legszigorúbb és legkeményebb katonai egysége, ahol végletekig embert próbáló a szolgálat. Az alábbi képen a francia idegenlégió (franciául: Légion étrangére, angolul: French Foreign Legion) mai díszegyenruhái és szimbólumai láthatóak:

Forrás: foreignlegion.info

Rejtő Jenő légiós regényei a hazai ponyva irodalom talán legjobbjai. Akárhányszor is olvassuk ezeket újra meg újra, mindig megnevettetnek bennünket. Ha nem is kutatjuk Rejtő Jenő életének a francia idegenlégióra vonatkozó részét, megfejtést keresve a talányra, hogy szolgált e ott az író (és ha igen miként távozott onnan), önfeledt szórakozásban lehet részünk minden egyes könyvénél. Rejtő legjobb regényeiről ITT, részletes életrajzáról pedig ITT olvasható írásunk.

***

Egyéb ajánlott posztjaink: Rejtő idézeket-párbeszédek-karakterek, Rejtő magánélete, Rejtő 5 legjobbja,

A hihetetlen és egyedi humorral megáldott „ponyvakirály” Rejtő Jenő élete sajnos nem nyúlt hosszúra, mindössze 37 év 9 hónapig tartott, ám ez a rövidke idő gazdag életutat és rengeteg élményt hozott számára. Fiatalon a foci, majd az ökölvívás és leginkább a színház érdekelte, felnőtt fejjel pedig inkább a világ meghódítása, majd az írás felé fordult. Két év alatt beutazta szinte egész Európát, majd hazatérve megindult írói karrierje is (a kabaré- és regényírás koronázatlan királyává avatva őt).

Közben sajátos életmódot folytatott, melyet sokan kimondottan „kicsapongónak” tartottak: rengeteget éjszakázott, kártyázott, ivott, lóversenyekre járt, miközben éjjelente még alkotott is. Ekkor írta meg zseniális légiós és egyéb regényeit, kabaré-jeleneteit, bohózatait és operett-librettóit. Az őrületes élettempót és az alig pár órás alvásokat sok-sok csésze kávéval és az Aktedron nevű amfetamin folyamatos szedésével tudta csak tartani. Életmódja pár év után megviselte szervezetét és idegrendszerét, így 1939-ben néhány hónapot egy idegszanatóriumban kényszerült eltölteni (ahová az első hetek után már csak éjszakákra kellett visszatérnie). Ekkor jegyezték fel egyik híres hozzá köthető beszélgetését, melyre akkor került sor, amikor egy alkalommal késve tért vissza éjszakára a Lipót mezei idegszanatóriumba és a portás nem akarta beengedni, még dörömbölése dacára sem:

-Mit keres?
-A hálószobámat!- Válaszolta Rejtő idegesen.
-Megőrült maga?- Így a kapus.
-Igen, azért van itt a hálószobám!

Rejtő legfőbb törzshelye az Andrássy úti Japán Kávéház volt, a 30-as évek közepén és második felében hosszú órákat töltött itt el, minden nap. Itt étkezett, alkotott, römizett, sakkozott, ivott és itt találkozott barátaival is. A Japán mellett sokszor megfordult az Abbáziában, a Hadik Kávéházban és a Techert hentesüzletben is, ahol szinte minden nap fogyasztott töpörtyűt és sült szalonnát (uborkával). Rejtő szerette az életet és tudott is élni. Nyaranta sokszor megfordult a Balatonon, többnyire legjobb barátjával, Nádasi Lászlóval. Időnként egy-egy operett megírása miatt utaztak oda (az ihlet kedvéért), néha csak a puszta pihenésért valamelyik panzióban megszállva.

Ami Rejtő regényírói munkamódszerét illeti: éjszakánként (sokszor kimondottan hajnalban) írt, mégpedig mindig gépírónőkkel dolgozva. Rejtő életének egyik érdekessége, hogy gépírónőit mindig feleségül is vette. Legelső házasságát 1935-ben kötötte 30 esztendősen, mégpedig első gépírónőjével, Boros Rózsikával, akit Heltai Jenő és Kassák Lajos ajánlottak számára. A hölgy az író Dob utcai albérletébe járt fel évekig, hogy ott a Rejtő által diktált szövegeket lejegyezze.

Apropó albérlet: Rejtő soha nem vásárolt saját öröklakást, mindig albérletekben lakott. Mivel a 30-as évek közepétől már elég jól keresett, könnyedén ki tudta fizetni a bérleti díjakat. Még bőven maradt pénze az éjszakai életre, a lóverseny fogadásokra és az éttermi ebédekre.

Visszatérve Rejtő első gépírónőjére: a ponyvakirály elvárta tőle, hogy estélyiben gépeljen neki és ne nevessen az általa leírt vicces részeken. Házasságuk már röpke fél év után zátonyra futott, de a válást hivatalosan csak 1937-ben, két év után mondták ki. (Érdekesség, hogy a válóperben Rózsikát, Rejtő ügyvéd végzettségű bátyja, dr Révai Gyula képviselte.)

Rejtő nem bírta sokáig az agglegény életet és rögtön a válás után, 1937 februárjában újra megnősült, másodig gépírónőjével, Gábor Magdával kötve össze életét. Ez a frigy már jobban sikerült (3 és fél évig tartott): a pár Firenzében volt nászúton és két évig teljes boldogságban élt. Egy ideig Olaszországban ragadva, városról városra költözve. (Pletykák szerint a Szőke ciklon címszereplőjének alakját Rejtő második feleségéről mintázta.) Ám az idill 1938/39-ben halványulni kezdett, Rejtő újra éjszakázásba kezdett, rengeteget kimaradt, amit a második feleség sem bírt sokáig. Válásukra hivatalosan 1940 októberében került sor. (Van, aki szerint Rejtő hagyta el az asszonyt, míg mások szerint fordítva történt.)

A ponyvakirály utolsó kapcsolata a harmadik gépírónőjével alakult ki, ám Kovács Magdát az időközben életbelépő zsidótörvények miatt már nem vehette feleségül. A hölgyet egyébként Szirtes László producer „közvetítette ki” Rejtőnek a filmgyárból. Kovács Magda érdekes információkat árult el Rejtő munkamódszeréről, például arról, hogy műveit soha nem az elején kezdte el megírni, hanem valahol a közepén, majd innen-onnan több részletet lediktálva rakta össze az egészet. Később, még ezt követően is sokszor újraírt egy-egy jelenetet, vagy kihúzott komplett bekezdéseket és legvégül diktálta le sokadjára az elkészült egészt. Így emlékezett a közös munkára: 

" ... a folyamatos diktálásra emlékszem, soha nem szakított félbe, és nem állt le korrigálni. Nem jegyzetelt előre, a szerkezet és a hős benne élt. Miután elkészültem, átvette tőlem az anyagot, és elkezdte stilizálni a szöveget. Másnap visszakaptam a kéziratot, majdnem mindegyik oldal össze volt firkálva, de úgy, hogy néhány flekken csak két-három olvasható so maradt. ... Munka közben rengeteg feketét ivott, ezért nem tudott aludni. A töméntelen sok kávé megártott neki. Lefekvés előtt altatókat szedett, de így is panaszkodott, hogy össze-vissza álmodik, nyugtalanok az éjszakái. Mindig hajszolta magát, és általában nagyon ideges volt. Főleg akkor gurult be, ha munka közben véletlenül közbeszóltam, és ezzel leállítottam a diktálás áradatát. Persze előfordult, hogy "fékezett", ilyenkor rám nézett és megkérdezte: "Tetszik ez a rész?" Vagy: "Elég mulatságos?" Mindig csak az őszinte véleményemre volt kíváncsi."

Rejtő Jenő különleges ember volt, kivételes tehetség és egyéniség. Műveinek valódi értékelését talán segítheti a magánéletébe való bepillantás is, ezt a célt szolgálta jelen írásunk is. (08.16.13:14)

Harmat Árpád

Szavazás Rejtő Jenő legjobb regényéről, a következő linkre kattintva lehetséges: Rejtő legjobb regényei

Felhasznált források:

• Hámori Tibor: Rejtő Jenő rejtélyes élete. Zrínyi Nyomda Rt, Budapest, 1999
• Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam. Szukits Kiadó, Szeged, 1997
• Színészkönyvtár
• Wikipédia - Rejtő Jenő
• Rejtő Jenő legendája, 168 óra (2009 május 6.)

***

Az 1905 és 1943 közt élt Rejtő Jenő (születési nevén: Reich Jenő) rövid, de kifejezetten kalandos életutat tudhatott magáénak. Tartalmas élete során annyi embert és annyi különböző karaktert ismerhetett meg, mint mások két élet alatt sem. Ez óriási segítség volt számára, regény-alakjai, szereplői megformálásában. Volt bokszoló és színész-tanuló Pesten, rakodómunkás Hamburgban, majd cukorka-árus Párizsban. Két év alatt (1928-1930) beutazta egész Európát (sőt elvetődött pár hónapra Afrikába is), majd hazatérve - nagyrészt élményeire, tapasztalataira támaszkodva - sikeres kabaré-szerző és regényíró lett belőle. Tíz éven át tartó termékeny és különleges alkotói korszaka (1931-1941) a második világháború miatt szakadt meg, amikor Rejtő munkaszolgálatra került, majd alig 37 évesen meghalt Oroszországban. Elismertsége csak lassan, sok évtizeddel halála után alakult ki, a 60-as években. Innentől mind gyakrabban jelentek meg regényei és vált munkássága a hazai irodalom szerves részévé. Blogunk a 25 legismertebb Rejtő-regénnyel foglalkozik, jelen poszt pedig ezek közül az 5 szerintünk legjobbat emeli ki. 

1. A három testőr Afrikában (1940)

Számomra egyértelműen a legjobb Rejtő-regény, melyet megszámlálhatatlanul sokszor olvastam: A három testőr Afrikában. Tulajdonképpen egy dupla történet, mert előzménye az ugyancsak 1940-ben íródott "Az elátkozott part" és így számomra a két regény elválaszthatatlan egymástól. Együtt kapják meg blogunktól az első helyezést. Mindkét történet kulcskarakterei a következők: Senki Alfonz (valódi nevén: La Rochelle gróf), Csülök (valódi nevén: John Fowler), Tuskó Hopkins (valódi neve: ismeretlen) és Török Szultán (valódi neve: monsieur Boulanger). Jellemzőik: Senki Alfonz, művelt, elegáns, okos, miközben bivaly-erős, jól bánik a késsel és az egyik legjobb verekedő a harmadik világban. Ő a csapat esze és vezéregyénisége. Csülök: hiú és ostoba fajankó, akin ugyanakkor remek jókat lehet szórakozni és aki mindig a jó oldalon áll. Tuskó Hopkins: furcsa, tömzsi figura, aki észben Csülök szintjén mozog, viszont ha szélhámosságról van szó, akkor bőven túltesz rajta. Török Szultán: rejtélyes alak, aki teljesen külön utakon jár, akinek borzalmas a helyesírása és aki örökké gyanús, de végül mégis mindig tisztázni tudja magát. A négyes csapat a Három testőrben és az Elátkozott partban is nagyszabású, nemzetközi disznóságokat leplez le, miközben rengeteg remek poénnal, különleges helyzet-, illetve jellem komikummal ajándékozza meg olvasóit.

2. Járőr a Szaharában (1940)

Puskin Mária Gottfried, megrögzött civilként számtalan kalandban vesz részt a szaharai francia idegenlégióban, mely kalandok többnyire próbára teszik egészségét, testi épségét, mi több épelméjűségét is (bár ez utóbbit illetően aránylag kevés aggódni valója van, tekintve, hogy már alapból aránylag kevesen tekintik épelméjűnek). Különösen az öreg ember-nyúzó, Gouron őrmester tekint rá furcsa szemmel, miközben minden létező módon próbálja megtörni szerencsétlent. Hősünk azonban eltökélt abban, hogy becsületrendet szerezzen, amihez segítő társakat is szerez. Gottfried alakja számomra hasonlatos Vanek úréval, aki szintén Rejtő híres figurája, több regényében is. A Járőr a Szaharában a második könyv volt, amit a ponyvakirálytól olvastam, épp 34 évvel ezelőtt, épp 13 évesen.

3. Az előretolt helyőrség (1939)

A főszereplő Galamb, polgári nevén: Jules Manfred Harrincourt fiatalon szépreményű tengerészkadét volt és egy előkelő brit család sarja. A sors azonban véget vetett karrierjének és egy meggondolatlanság miatt kicsapták a haditengerészettől. Mivel családja elszegényedett, Galamb eldöntötte: a 10 ezer dolláros életbiztosítását édesanyja és húga számára biztosítja azzal, hogy hivatása közben elhalálozik. Tervéhez a francia idegenlégiót választja, ahol biztosra veszi, hogy előbb-utóbb úgyis meghal (keresve a veszélyes helyzeteket). Harrincourtból tehát Galamb néven légionista lesz és számtalan érdekes, sőt nevettető kaland hőse. Közben összebarátkozik Troppauer Hümér költővel, aki hozzá hasonlóan remek verekedő (és egy minden ízében mulatságos figura). Együttesen lepleznek le egy rejtélyes ügyet, amiből Galamb végül egy becsületrenddel és egy menyasszonnyal kevergőzik csak ki.

4. A 14 karátos autó (1940)

Rejtő egyik legtöbbet idézett és legismertebb regénye a Tizennégy karátos autó, melynek főhőse Gorcsev Iván, alig 21 éves világfi, akinek "lelkivilágában a komolyság nyomokban sem fordul elő". Társa és "titkára" Vanek B Eduard, a Rejtő-univerzum egyik legmulatságosabb figurája. Gorcsev Iván már a történet kezdetén szerelemre lobban a gyönyörű Anette Laboux iránt, ám annak előkelő és gazdag apja nem nézi jó szemmel a szertelen ifjoncot, aki bizonyítandó férfias elszántságát belép a francia idegenlégióba. A légióban aztán Ivánt gyakran helyettesíti Vanek úr, ami Verdier őrmester (közismertebb nevén oroszlán) idegrendszerét viseli meg a legjobban. A középpontba végül egy színarany Alfa Rómeó és egy nemzetközi ügy kerül, mely összekapcsolja a történetszálakat és Rejtőnél megszokott módon happy end -et hoz.

5. Piszkos Fred a kapitány (1940)

Ugyancsak a legismertebb Rejtő-karakterek egyike Piszkos Fred, a folyton "málnaszőrt" szürcsölgető, dörzsölt vén tengerész, akinek csavaros észjárását lehetetlen kiismerni. Mindig "kavarja", ahogyan ellenlábasa Fülig Jimmy mondja folyton. Kacagtató kalandjaik nagyszabású ügyek mentén bontakoznak ki, Rejtő egyik legjobb karakter-megjelenítései mellett.

Végül a szavazás előtt a szerintünk legjobb párbeszéd a Rejtő-világból (az aranyérmes regényből):

• Kitűnő - ámuldozott Senki Alfonz. - Ön igazán egy Monte Christo.
• Ki az, hogy folyton emlegetik? - kérdezi Tuskó Hopkins, ez a műveletlen. Szégyelltem, hogy ilyen barátom van.
• Monte Christo rab volt If várában - magyarázza Yvonne.
• Az melyik helyőrség? - kérdezi Potrien.
• Marseille közelében volt valaha. Ott tartották fogva Monte Christót és egy öreg abbét, aki mindenféle holmit készített a cellájában. A lepedőjére írt, az ágy lábából vésőt csinált...
• A Sing-Singben ilyesmi nem fordulhatott elő - szóltam közbe -, kímélni kellett a felszerelést.
• Ez régen volt - mondta Yvonne.
• Úgy van - bólintott Hopkins -, ez az új igazgató most rendet csinált.
• És mi lett a fegyencekkel? - érdeklődött Tuskó.
• Amikor Farria abbé meghalt, Monte Christo a halott helyére feküdt, és a tengerbe dobták egy zsákban a tetem helyett. Ott aztán felvágta a vásznat, és elmenekült.
• ...Ez bizonyára a tábornok apja lehetett, az öreg Monte-Duron. Ezért mondja a leánya, hogy "Te egy Monte Christo vagy".
• És most - mondta Senki Alfonz - itt a Kongó mellett mi újra eljátsszuk a régi történetet. A tábornok úr is elmondhatja majd, ha kiszabadult, hogy tért vissza a halotti lepelből, mint Monte Christo. És büntetni fog!
• Megbolondult ez a Senki Alfonz? El akarja játszani ezt a "történetet"? És a tábornok éppúgy tér vissza a halotti lepelből... Csak nem akarja a tábornokot lepelbe vagy zsákba varrni? Ha a Kongóba dobják, megeszik az öreget a krokodilok.
• Hülyeség! Szerettem volna még a néhai, idősebb Monte-Duronról kérdezősködni, de gondoltam, nem öröm a tábornoknak, hogy az öreg fegyházban ült, minek feszegessük. Nem...?
• De ez a dolog a zsákkal nem ment ki a fejemből. Tuskón is láttam, hogy idegesíti valami. Odajött hozzám.
• Te jónak tartod, hogy ezt az öreg urat a vízbe dobják? - kérdezte halkan.
• Tiszta marhaság Senki Alfonztól. Nem értem, miért változtatott az eredeti terven, hogy tutajra ülünk, és a tábornokot itt hagyjuk Potriennel!
• Ezt mondom én is. Egy ilyen öreg urat a folyóba dobni... És hová a csodába ússzon a Kongón?
• Nem is szólva a krokodilusokról.
• Azt hiszem - mondta Levin, aki mellettünk ült -, én értem, hogy mit terveznek. A tábornok bizonyára súlyos beteg, és nem akarják, hogy szenvedjen, hát bebeszélték neki ezt a hülyeséget. Most majd kíméletesen áttolják egy zsákban a másvilágra.
• Ez elég kézenfekvőnek látszott.

Egy év és 4 hónap után (2022.12.25) 4700-as megtekintésnél, 1002 szavazatnál: Első helyen: Piszkos Fred a kapitány (157), második lett A három testőr Afrikában (153), harmadik: A tizennégy karátos autó (143), negyedik: Csontbrigád (107), ötödik Az előretolt helyőrség (63), a hatodik pedig holtversenyben Az elveszett cirkáló (60) és A szőke ciklon (60).

Első szavazási körben:

A poszt 1400 -as megtekintése után, a szavazás eredménye (08.18.10:50-kor): 491 voks jött, amiből 77 érkezett a Piszkos Fred a kapitányra (15,7%), 74 szavazat a Tizennégy karátos autóra (15,07%), 73 a Három testőrre (14,9%), 59 voks a Csontbrigádra (12,01%), 32 az Elveszett cirkálóra (6,5%), 28 (5,7%) a Szőke ciklonra. és 23 (4,7%) az Elátkozott partra. A maradék 125 szavazat megoszlott a többi regény közt.

Harmat Árpád (2020.08.08.18:45)

***

Rejtő Jenő annyi különleges írást - regényt, ponyvát, légiós-sztorit, kabarét, librettót, színdarabot és bohózatot - hagyott hátra, hogy nagyon nehéz feladat a legjobbakat kiválasztani (hiszen minden publicisztikája nagyon jó). Rövid, alig 37 évig tartó élete annyi élményt és tapasztalatot adott számára - egy gazdag életrajzzal ajándékozva meg rajongóit - hogy emberismerete és hihetetlen írói tehetsége révén a karakter- és jellem ábrázolásban utolérhetetlenné vált.

Sajátos humora egyedivé teszi minden írását. Most mégis kiválasztottam három számomra nagyon kedves regény-részletét afféle kedvcsinálónak és egyben a blog legelső bejegyzésének. A legelső részlet A három testőr Afrikában című, 1940-ben írt regényből való:

A második részlet Az előretolt helyőrségből való, melyet Rejtő 1939-ben írt és amely másik nagy kedvencem tőle:

Végül a harmadik, picit hosszabb részlet: az 1940-es Járőr a Szaharában című Rejtő-regényből való:

Ennyi egyelőre, de a későbbiekben több érdekességgel is készülni szándékozom.

Rejtő Jenőt olvasni maga az életöröm és a végtelenül önfeledt humor-élvezet! Bemutatkozásomban kifejtem, hogy ki és mi vitt a Rejtőért való rajongás útjára, ám adós vagyok a blog megszületésének anamnézisével.

Nos, úgy voltam vele: hasznos lenne egy felület az interneten, Rejtő életrajzával, illetve regényeinek listájával, és idézeteivel. Mindenképp írni akartam magánéletéről, legjobb regényeiről és egyéb témákról vele kapcsolatban.

Megszületett tehát 2020 augusztus 5 -én a Rejtő Jenő blog (rejtojeno.blog.hu), ahol von Hermanitz néven közlöm írásaimat. Elérhetőségem: vonhermanitz@gmail.com