A gyermekként még ökölvívásért, majd később a színészetért rajongó Reich Jenő (később 1926-tól Rejtő Jenő), tanulmányai után (és színészi karrierjének korai megfeneklését követően) 1928 és 1930 között egy két éves európai utazás során járta be a kontinens nagyvárosait és vetődött el Marseillebe, a későbbi légiós történeteinek kiinduló városába. Sokak szerint itt az akkoriban alig 25 éves író maga is belépett a francia idegenlégióba, majd néhány hónapot le is szolgált Afrikában, mégpedig a hírneves katonai szervezet teljes jogú tagjaként (katonájaként). Ugyanakkor életrajzának legtöbb tanulmányozója és Nádasi László gyermekkori barátja szerint soha nem volt az idegenlégió tagja, csupán Algériáig jutott és ott a helyszínen beszerezhető kiadványokból, könyvekből földrajzi leírásokból szerzett ismereteket későbbi légiós regényeihez.

Francia idegenlégiósok Mayotte -ban, 1975 januárjában (forrás: foreignlegion.info)

Ugyanakkor nem vethető el teljesen az sem, hogy a Rejtő életrajzában 1930 januárja és 1930 júniusa közt felfedezhető közel fél éves "lyuk" éppen az idegenlégióban telhetett el az író számára, rengeteg élménnyel megajándékozva őt. Leírásai, szemléletes beszámolói a katonai rendfokozatokra, alakulat-típusokra vonatkozó szakszerű megállapításai ugyanis saját élményanyag meglétére utalnak. Aki olvasta Az előretolt helyőrséget, A láthatatlan légiót, A három testőr Afrikában -t, a Csontbrigádot vagy a Járőr a Szaharában -t, annak biztosan feltűnt, hogy Rejtő mekkora szenvedéllyel és részletességgel ír a sivatagról, a katonák megpróbáltatásairól, a menetelésekről és az Észak-afrikai kontinens jellemzőiről. Nehezen képzelhető el, hogy mindez csupán közvetett, másodkézből kapott és számára ismeretlen emberek leírásaiból kiolvasott anyagokból származna.

A képen Rejtő és a legendás marseille -i Fort-Saint-Jean, mely 1962-ig fontos légiós kiképző-központként is működött

Igenis elképzelhető, hogy még Nádasi Lászlónak sem vallotta be, hogy szolgált a légióban és hogy tisztázatlan körülmények között távozott onnan. Amit ő maga írt erről

A leírás valóságtartalma minimum kérdéses. Elképzelhető, hogy soha nem tudjuk meg, hogyan került a légióba és hogyan került ki onnan (kiszuperálták [amit esetleg szégyellt] vagy megszökött ... stb), de egy dolog biztos: érdekelte és izgatta a francia idegenlégió, mert legnagyobb könyvsikereinek legfőbb színterévé tette.

Érzékletesen írta le, hogy akkoriban gyalog menet-oszlopokban masíroztak a katonák a sivatag homokjában napi 7-8 órán keresztül, a gyakran 40-50 fokos melegben. Írt a pihenők kialakításairól, a szaharai erődökről, a berber, riff harcosok támadási taktikájáról és az összecsapások részleteiről. Írt a szadista őrmesterek hatalmáról, a büntetésekről, a francia vezényszavakról és arról, hogy mennyire sok nemzetiségű volt akkoriban (ahogyan most is) a francia idegenlégió. Írásaiban gyakran felbukkan az idegenlégió mottója is: „Marche ou crève” (menetelj vagy halj meg).

A szervezet ma is működik és napjainkban is a világ egyik legszigorúbb és legkeményebb katonai egysége, ahol végletekig embert próbáló a szolgálat. Az alábbi képen a francia idegenlégió (franciául: Légion étrangére, angolul: French Foreign Legion) mai díszegyenruhái és szimbólumai láthatóak:

Forrás: foreignlegion.info

Rejtő Jenő légiós regényei a hazai ponyva irodalom talán legjobbjai. Akárhányszor is olvassuk ezeket újra meg újra, mindig megnevettetnek bennünket. Ha nem is kutatjuk Rejtő Jenő életének a francia idegenlégióra vonatkozó részét, megfejtést keresve a talányra, hogy szolgált e ott az író (és ha igen miként távozott onnan), önfeledt szórakozásban lehet részünk minden egyes könyvénél. Rejtő legjobb regényeiről ITT, részletes életrajzáról pedig ITT olvasható írásunk.

***

Egyéb ajánlott posztjaink: Rejtő idézeket-párbeszédek-karakterek, Rejtő magánélete, Rejtő 5 legjobbja,